Munka

Alapvetően elmondható, hogy a XX. században a magyar társadalom minden rétegében és minden foglalkozási csoportjában találunk zsidókat. Ezzel együtt (ahogy a táblázat is mutatja), egyes értelmiségi és kereskedelmi pályákon kiugróan magas volt a zsidók aránya. Ezek családi képek is a foglalkozások sokszínűségét mutatják. A továbbiakban három különleges karrierről olvashattok.

Endrei Hedvig

Endrei Hedvig a háború előtt paplankészítőként dolgozott. Deportálták Lichtenwörth-be, ahol (mivel nagyon keveset kaptak enni) sokat fantáziáltak mindenféle zsíros és cukros, magas tápanyag tartalmú ételekről. Hedvignél volt papír és ceruza, ő lejegyezte ezeket a recepteket. Ez a szakácskönyv fenn is maradt.
  „…A táborban mi, öten írtunk egy receptes könyvet. A receptes könyv úgy született, hogy mi öten, asszonyok, akikkel egymásra találtunk, tulajdonképpen mind háziasszonyok voltunk, és rendszeresen főztünk. Lichtenwörthben már nagyon éhesek voltunk, folyton ennivalóról beszélgettünk. Én vittem magammal levélpapírt és borítékot meg ceruzát, arra gondolva, hogy majd haza fogok írni. Azért volt ez nálam, amit nem vettek el tőlünk, és a recepteket erre a levélpapírra írtuk. Mindegyikünk diktált egyszerű recepteket, olyanokat, amiket már otthon megcsináltak, mennyi liszt, mennyi ez, mennyi az kell. Én nem tudtam nagyon jól az arányokat, mert annak idején, ha kérdeztem anyámat, azt mondta, hogy egy kicsit ebből, kicsit abból, ő mindig így mondta. Ezek már mind ki voltak próbálva, „bejáratott" receptek voltak. Ezt mind fejből írtuk, ugye szakácskönyv nem volt nálunk. Ezt a könyvet naponta írtuk. Nagyon apró betűkkel írtunk, hogy több férjen a papírra.”
A háború után Hedvig szép karriert futott be a vendéglátó-iparban: volt üzletvezető és üzletvezető-helyettes is különböző éttermekben és cukrászdákban.

Krämer Mária

Büchlerné Krämer Mária vágóként dolgozott, először a Hunnia Filmgyárban. Innen kényszerűen tovább kellett állnia, mert „egy kolhozról szóló szovjet tudósítás szinkronizálása során akkor hangzott el az a mondat, hogy Sztálin elvtársról elnevezett kolhoz, amikor a képen egy marha volt látható.” 1957-ben átkerült a Magyar Televízióhoz, ahol eleinte titkárnői státuszban dolgozott, de aztán az akkori híradó főszerkesztőjének megtetszett a története, ezért őt tette meg a híradó vágójának. Saját elmondása szerint ma is hatvan százalékban azok a vágók dolgoznak a Magyar Televíziónál, akik tőle tanulták a szakmát.

Domonkos Miksa

Domonkos Miksa már az első világháború előtt a Caterpillarnak dolgozott, ő volt a markológépeket gyártó cég közép-európai igazgatója. Nagyon szeretett bemutatókat tartani, mint ahogy az a képen is látszik: összehordatott valahol egy nagy kupac földet, és azon demonstrálta, mit is tud egy ilyen gép. Az első világháborúban az olasz fronton vezette a szállító egységeket; többször megsebesült, kitüntetésekben részesült a háború után, Horthy-mentességet is kapott (nem kellett hordania a sárga csillagot a második világháború idején).
Domonkos Miksa előkerül más tablókon is - nézd meg őt a katonaságról szóló tablón és a bevezető panelen!