1920. évi XXV. tc.: Numerus clausus (magyarul: zárt szám) törvény, mely korlátozta
a felsőoktatásban tanuló zsidó származásúak arányát. 1928-ban enyhítették a törvény
rendelkezéseit.
A numerus clausus utolsó oldala, rajta Horthy és Teleki Pál aláírása.
1938. évi XV. tc. (első zsidótörvény): Meghatározza, ki számít jogi értelemben zsidónak:
akinek legalább az egyik szülője zsidó. Aki 1919 előtt keresztény hitre tért, az kivételt
képez. Az egyes értelmiségi pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el azok,
akiket a törvény zsidóként határoz meg. A törvény szintén 20 százalékban maximálta a tíz
értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál a zsidók
létszámát.
1939.évi IV. tc. (második zsidótörvény): Szigorítja az előző zsidótörvényt. Elég, ha valakinek
bármelyik két nagyszülője zsidó, és az is annak számít, aki 1919 előtt keresztelkedett meg.
Ez már tisztán faji alapú megkülönböztetést jelentett. A törvény jelentősen szűkítette a zsidók
életlehetőségeit. A szellemi pályákon 6 százalékban maximálta számukat, kitiltotta őket
az állami közigazgatási és igazságügyi hivatalnokok közül, középiskolai tanári karokból.
A jogszabály tovább korlátozta az egyes vállalatoknál alkalmazható zsidók számát, és
visszaállította a numerus clausust. Jelentősen megnehezítették a zsidók mezőgazdasági
ingatlanvásárlását is.
1941. évi XV. tc. (harmadik zsidótörvény): Megtiltja a zsidók és nemzsidók házaságát.
Ezután további zsidókat korlátozó intézkedések is születtek Magyarországon, megtiltották
például azt is, hogy zsidók mezőgazdasági ingatlanokat vásároljanak.
Nyilasok
Szálasi Ferenc vezette szélsőségesen antiszemita, radikális jobboldali politikai mozgalom,
amelynek jelvénye a nyilaskereszt. A több betiltás, újjáalakulás és pártszakadás után Szálasi
1944. október 15-én a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom vezetőjeként vette át a
hatalmat német segítséggel.
Auschwitzi jegyzőkönyv
1944-ben két szlovák zsidónak sikerült megmenekülnie Auschwitzból. Mindketten írnokok
voltak, és beosztásuk viszonylag szabad mozgást biztosított számukra. 1942 óta voltak
a lágerben, és régi, befolyásos fogolyként kapcsolatban álltak a tábor illegális ellenállási
mozgalmával. Nem egyszerűen saját életüket féltették. Azért akartak megszökni, hogy
tájékoztassák a világot a tömegmészárlásról. Megszerezték és lemásolták a tábor és a
krematóriumok alaprajzát, meghallgatták a halottégetők beszámolóit, összegyűjtötték az
SS-vezetőkre vonatkozó fontosabb adatokat. A Mexikó táborrész (a birkenaui BIII szektor)
építési területén egy farakás alatt rejtett bunkert ástak, amelyet benzinnel locsoltak le, hogy az
SS-ek kutyáit félrevezessék. Szökésük napján munkát mímeltek, majd egy óvatlan pillanatban
bemásztak a kényelmetlen odúba, ahol három napig szorongtak. Amikor a harmadik nap
végén az SS a tábori szokásoknak megfelelően felhagyott a kutatással, éjszaka elhagyták
rejtekhelyüket, és átmásztak a kerítésen. Viszontagságos útjuk végén a pozsonyi központ egy
munkatársa végre kihallgatta őket. Elkészült a mintegy 60 oldalas auschwitzi jegyzőkönyv,
amely eljutott Nyugat-Európába és Magyarországra is.
Horthy véleménye a zsidókról
"Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem
érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank,
vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar
tükörképe - kivált külföldön - a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb
feladatának az életstandard [értsd: életszínvonal] emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell,
lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni,
és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre
megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az
antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan
megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk." (Horthy Miklós levele gr. Teleki Pálhoz
1940. október 14. Horthy Miklós titkos iratai. Kossuth, Budapest, 1962.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése